Jóna Dávid: Kilenc hollómadár

Baranyi Ferenc Kilenc hollómadár című versére

Szilánkos víz keréknyomban,
dermedt hajlongása a fának,
egy őz turkál a hóban, étlen-szomjan,
célpont a télnek, célpont a vadásznak.

Köröz kilenc hollómadár,
fagyott földek susognak,
csonkolt kukoricaszár,
képek pszichoanalitikusoknak.

Az olvasóban indul a fordítóprogram,
mit jelenthet mégis?
Reszkető állatok a bokrokban,
azonosulás, katekézis.

A fagyott női lélek gyilkol Nálad,
szeretetét vonja, harap,
mi ott vacogunk, mint kivert állat,
a bokrok állán hóból van a borotvahab.

Temetetlen reményeink erénnyé válnak
így feltesszük őket egy lapra,
a magot hazudjuk búzakalásznak,
s gyémánttal karcolunk üveglapra.

Bűnünk nincs, mert Isten adta,
amikor adta minden bizonytalanságunk,
mire a szabad döntést kitalálhatta,
s a saját úthoz mellé a bátorságunk.

Kilenc hollómadár köröz felettünk,
ha elbukunk felfalják a testünk,
megannyi csókot elvesztegettünk,
amikor nem volt fény, amikor nem szerettünk.

(2023.)

További bejegyzések