Baranyi Ferenc Kilenc hollómadár című versére
Szilánkos víz keréknyomban,
dermedt hajlongása a fának,
egy őz turkál a hóban, étlen-szomjan,
célpont a télnek, célpont a vadásznak.
Köröz kilenc hollómadár,
fagyott földek susognak,
csonkolt kukoricaszár,
képek pszichoanalitikusoknak.
Az olvasóban indul a fordítóprogram,
mit jelenthet mégis?
Reszkető állatok a bokrokban,
azonosulás, katekézis.
A fagyott női lélek gyilkol Nálad,
szeretetét vonja, harap,
mi ott vacogunk, mint kivert állat,
a bokrok állán hóból van a borotvahab.
Temetetlen reményeink erénnyé válnak
így feltesszük őket egy lapra,
a magot hazudjuk búzakalásznak,
s gyémánttal karcolunk üveglapra.
Bűnünk nincs, mert Isten adta,
amikor adta minden bizonytalanságunk,
mire a szabad döntést kitalálhatta,
s a saját úthoz mellé a bátorságunk.
Kilenc hollómadár köröz felettünk,
ha elbukunk felfalják a testünk,
megannyi csókot elvesztegettünk,
amikor nem volt fény, amikor nem szerettünk.
(2023.)
