Nagyapám borotválkozás után
arcvizét két kézzel úgy csapta magára,
ahogy a tengervíz csapódik
a partmenti sziklákra.
A két pinea, mint két öreg,
ágaikkal néha kezet is fogtak,
mindig köszöntötték egymást,
bólogattak, káromkodtak.
A sétányon ülök, egy kopottas padon,
várom az alkony vöröses fényét,
fotóznám, hogy magammal vihessem,
mint valami megnyugvásfélét…
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
