Jóna Dávid: Anzix Dalmáciából

Nagyapám borotválkozás után
arcvizét két kézzel úgy csapta magára,
ahogy a tengervíz csapódik
a partmenti sziklákra.

A két pinea, mint két öreg,
ágaikkal néha kezet is fogtak,
mindig köszöntötték egymást,
bólogattak, káromkodtak.

A sétányon ülök, egy kopottas padon,
várom az alkony vöröses fényét,
fotóznám, hogy magammal vihessem,
mint valami megnyugvásfélét…

További bejegyzések