Jeremiás Katalin: Tél az erdőben

A fák már gombolgatják reggeli fagyköpenyüket,
De a napot még felhők opálüvege takarja.
Bolondos kispatak fecseg fáradhatatlanul havas bölcsőjében,
Az uszadékfák torlaszában csipkefüggönyt
Fagyaszt a csípős hideg.
Kidőlt faóriások gyantás illata fűszerezi a hófehér tájat,
Síró szikáncsaik sárga mementóként meredeznek az égre.
A hófelhők közül utat tör magának a déli nap
És a fagyos hókristályok millió gyémántja
Felragyog a szikrázó fényben.
A kanyargós erdei utat kristálycsillagok palástja fedi –
Pár pillanat és ismét a felhők győzedelmeskednek,
Vastag hóköpenyükkel sötétségbe burkolva az erdőt.