Hólepte karcsú tornya
Cukorsüvegként nyúlik az égbe,
A rézbányászok emlékkútja
Vastag fehér jégsapka alatt pihen.
A vonat csendes suhogással
Szeli át a falut,
Körülötte fehéren kavarog a hó,
Didergő paplan alá vonva
Az alpesi házakat.
Begubózva éli békés életét
A falu népe,
Kirekesztve magából
A nagyvárosok feszült lüktetését,
Izgága rohanását.
A hegyek bölcsője csendes téli álomba
Ringat embert s állatot,
A növények is szunnyadnak
A vattás hó alatt.
Még soká tart a tél.