Keresés
Close this search box.

J. Simon Aranka: Várlak, de most nem úgy – advent másképp

Vártalak. Minden évben, újra és újra,
kiégve, elveszetten, hiú reményre gyúlva,
hogy egyszer majd fellobbansz az éjben, sötétben,
s láttam sok csillagot, ha az égre néztem.

Mohó szemeimet fényük megigézte,
s a szent pillanatban odaadtam érte
ígéretek százát, még több fogadalmat,
s ugyanaz maradtam. Hol a Te hatalmad?

Reméltem minden nap, de nem vártam hittel,
Vakon követeltem: bizonyítanod kell!
Erővel akartam kényszerítőd lenni:
Ha létezel, miért nem változik meg semmi?

Várlak, de most nem úgy, hanem, mint még soha!
Szeretnék ház lenni, nyugalmad otthona!
Asztalt terítenék, tiszta ágyat vetnék,
Te lennél szívemben a legdrágább vendég.

Ebben az adventben én hívlak meg Téged.
Nem kell bizonyíték, és nem kell ígéret,
nem vágyok csodákat, nem kérek kincseket,
kirakatban hamisan csillogó díszeket.

Csak csöndedet hozd el! Elmerülni benne,
arcodat szemlélni, mintha tükör lenne.
Mit ott látnék: rosszat, jót, elődbe borítom,
ragyogd be fényeddel egyszerű hajlékom.

További bejegyzések