Magányból menekülünk
életünk romok
megyünk vakon, elnyűtt
kiégett vándorok
a semmi közepén csak délibáb
szomjazom rád…
becéző szád megérint, lágyan rám nevet
dideregve beléd takarózom, véred
véremben gyújt tüzet, bársonyom
vékony szirom
finom ujjaidon fel-le cikázik a láz
s míg titokzatos mélységekben jársz
villanásaidba oltom remegve, sután
száz örömöm
köszönöm
nyelvemen összefolyik a fény
lelkem kiömlött olaj, vászonra festett
szivárványörvény, elmosódott pasztell
kiáltás lettünk
szemünk tüzet lobog, lám, így vagyunk egészek
égő színekkel fölkent táncoló angyalok
vad Ikaroszokként merészen szárnyalunk
mennyet ostromolva
gyönyörű, lomha hanyatlásomba
lágyan zuhanok
határok, sorompók, enyésznek porba
álmodom, testem világok közt egyensúlyoz
új terek nyílnak
hidak élednek, utak simulnak egybe
már nem csak én és te…
új kozmosz ébred
Isten legszebb gondolatában
törékeny húrok rezdülnek
a csöndben ritmus lüktet
a múlt tovább él
az élet dobbanó dalában.