Fényt hozna, sötétben jön az advent,
de küszöbünkre sem lépett még,
az utcákon, a kirakatokban
millió színes lámpa ég.
Még ajtónkat sem érintette
ujja köszönő koppantása,
a pénz már csillogó ruhát vont
karácsony-váró fenyőfákra.
Vakító káprázat bűvköre
szemekre, szívekre tolakszik,
most ragadd meg, amit csak lehet,
ugyan, miért várnál holnapig?
Jó messzire űzd a csöndet!
Harsogjon csengő és zeneszó!
Shoppingolj, költs minél többet!
Csodára éhezni mire jó?
Felejtsd el, mit súg az ég ma!
Lépj túl a szokott körön!
Minek a lelkizős blabla?
Töröld csak, töröld, töröld!
És törölsz mindent, családot, hitet,
szép eszményeket, tiszteletet,
törlöd a régit, nem kell a szent,
törlöd Istent, hisz minek neked,
s adsz az ünnepeknek új nevet.
Megtartod a díszes csomagolást,
de szemétre dobod, mit benne látsz,
drága kacatokkal töltöd tele,
s lám, mégsem lettél boldog vele.
Mire a karácsony ünnepe eljön,
szemedből elfolynak mind a fények,
szívedben meghalt, nincs már öröm,
a test kimerült, fáradt a lélek,
a tűlevél lehullt, a sok dísz hiába,
kiégtél, csömöröd az ünnep hibája,
keserű vagy és csak pörölsz, pörölsz,
s üzen a világ, villog a lámpa:
Töröld a Karácsonyt!
S te törölsz, törölsz, törölsz…