Számba veszem magam:
hányan is vagyok?
Ahány ember a földön;
mindenkinek más, mégis mindig én.
Gyermek és anya
mintafeleség, szerető
robotgép és istennő
beosztott, főnök
hőslelkű megmentő, gyáva féreg
forradalmár és megalkuvó
gyilkos, galamblelkű áldozat
író, kritikus és olvasó
hidegfejű tervező, örökös álmodozó
hűséges és parázna
tisztesség szobra, álnok csaló
anorexiás, bulimiás
baloldali, jobboldali, langyosan hajlongó
szimpatikus és tenyérbe mászó
szelíd és véresszájú
élelmes és mamlasz
nagyhangú zsarnok, halk szavú angyal
sunyi talpnyaló, lángszavú próféta
őrült a normálisok között,
egyetlen önmagam a skizofrén világban
az élet vagyok, a halál vagyok,
én vagyok minden, és semmi sem vagyok
lassanként atomjaimra hullok … vagy
máma már nem hasad/ok/ tovább?
