ahol csak a kell és az akarom arat
kérem, s köszönömnek helye már nem maradt
hol anyját, apját leköpi a gyermek
nem nevel a szülő, a tanár nem fegyelmez
nem igazi a nő, a férfi sem férfi
ki lakik a testben, már senki sem érti
hol irigy a szegény, s az is, kinek tele a hasa
ordít a gyűlölet, ember embernek farkasa
ahol fekete a fehér, az egyenes meg görbe
a torz szépként tetszeleg, mert nem néz tükörbe
ahol az advent oltárán a pénz áll
karácsonyi gyermek semmit sem jelent már
hol születés helyett öldöklésre vágynak
nincsen múlt, sem jövő, csak élnek a mának
ahol a húsvét is csak tojás és sonka
feltámadás titka belefúl a borba
hol önzés tolakszik áldozat helyébe
s a maga java jár mindenki fejébe’
ahol lehet, szabad mindenkinek minden
de szóban és szívben tabu lett az Isten
újra megfeszítik, eltemetik mélyre
hogy senki ne tudja, senki ne értse
hol Pilátusok, Júdások, vad Heródesek
vérben mossák fehérre bűnös kezeiket
olyan világban élni fáj…
Néha, álmaimból arra ébredek fel
más lett a világ, szebb most ez a reggel
szívem ablakát a horizontra tárom
képzeletem szárnyán, túl minden határon
fényes köntösében egy új nap kel útra
tisztító tüzével alkot mindent újra…
