Keresés
Close this search box.

J. Simon Aranka – Húsvéti gondolatok

Nagycsütörtök
Szavaid pecsétje az üres asztal fölött
szomjas föld issza véres verejtéked
Te forró könnyeddel lábamat mostad
én hideg közönnyel arcul köptelek Téged.
Nagypéntek
Golgota – síró köveid
őrzik még a nagylelkű
Isten lábnyomát.
Nagyszombat
Most a csönd beszél
valami érik fenn és lenn
születőben a remény
ölelkezik a föld s a menny.
Ma sem más
Hozsanna! – kiáltják Virágvasárnapon.
Feszítsd meg! – ordítják pénteken.
Ecce homo – tárja szét kezét Pilátus.
Ecce homo – tárja szét kezét a ma embere, amikor magába néz.
Júdás-lét
Asztalodnál ültem, tányérodból ettem
békés válladra hajtottam fejem
– gondolatban már rég elárultalak –
tál lencséért, aprópénzért eladtalak
hamis mosolyom tövisével körbefontalak
megtagadtam minden napot, míg
álszent csókjaimmal éltem véreden
s Te megvert hátadon vitted
keresztedre gyáva, hazug életem.

További bejegyzések