Nyár van, mégis hideg
örökké rohanó idő
futkos a hátamon
gyorsan peregnek
jelenem homokszemei
míg múló perceim
ujjamon számolgatom
kíméletlen szállnak felettem
a súlytalan évek
elmúlás Damoklesz-kardja
lebeg véres-szenvtelen
égi jelre várva
hamuba fúló életem
fáradó lángjai fölött.
Gyűlölt-imádott ifjúságom
hová lettél?