Halálörvénybe szédültem.
Tempóznék gyorsan, rémülten,
de csak kuszán kalimpálok
– körülöttem köd és káosz.
Nyakam köré tekerednek
másodpercek, szekundumok.
Életemre merevednek
– szorul már az idő-hurok.
Elém siet sötét sorsom.
Sorspecsétem fel sem bontom,
úgysem érnék a végére
– villog a halál cégére.
Alattam ólomsúlyon jár a láb…
Vége, innen már nem megyek tovább.
Érákon át tart a haláltusa…
Vagy ez itt már az élet aktusa?