„A csöndben az jelenti a szomorúságot, ha magunkra nézünk, az örömet pedig az, ha Istenre tekintünk.” (Augustin Guillerand)
Ha még élnék,
süket lennék, gyűlölködő
szót nem hallanék.
Zenébe olvadnék, nekem
dúdolna az ég.
Ha még élnék,
nem beszélnék soha többé
mással, csak a széllel.
Megkérdezném mi a titok,
mi értelme élnem?
Ha még élnék,
megvakulnék, világ szennyét
soha már ne nézzem.
Engem se lásson meg senki,
hogy titokban vérzem.
Ha még élnék,
mindig csak árnyékra lépnék,
engem nap se érjen.
Közönybe fulladt világban
eltűnnék az éjben.
Ha még élnék,
soha senkiben nem bíznék,
száműzném a reményt.
Mások kedvét nem keresném,
magányom épp elég.
Ha még élnék,
zárnám szívem, nem szeretnék
soha többé senkit.
Várat építenék ködből
magam eltemetni.
Ha még élnék…