Nézd, repülök!
Szabadon hasítok a végtelen égen.
Testem pihe,
élet ólomsúlya nem gátol már régen.
Könnyű szellő,
szép szárnyú Zephirosz emel a szférákba.
Nem vonz semmi
sem föld, sem a tenger szédítő kék árja.
Csak szállok fönn
olthatatlan szomjjal, egyre magasabban.
Vágyom a fényt,
a megfoghatatlant, elégnék a napban.
Nem vagyok kész.
Vakmerő Ikarosz, társad nem lehetek,
szép ideám
lobogó lángjához most még nem érhetek.
Ha innám is,
titkok óceánja számból visszacsordul…
Csak álom volt.
Szívem most még túl szűk, s a végtelen tágul.
Megjelent a Szárnypróbálgatók 2011 című antológiában /Raszter Kiadó/
