Iochom Zsolt: Zokszó

Magyarul írok.
Ékezettel.
Veretes szavakkal.
Tiszta szívvel.
Kenyér és csók,
Étlen-szomjazom.
Szeretnék
szeretni.
Érik a csók,
fáj nagyon.
Hasad a Hajnal.
Bátraké a világ,
Félőké az Isten.
Ki gyáva szeretni,
elapad a lelke.
Kialszik a vágy.
Csak az boldog,
ki szeret
s szeretett.
Nem múlt idő,
a szeretet.
Reszketek érted,
Vágy és vágyódás.
Kín-kapálózás.
Nappal álmodó
Szanszkrit nyelvjárás.
Álöröm az űrben.
Teleírom a könyvet.
Semmiség a
Mindenség.
Szert ér az egész!
Van értelme?!
Mínusz húsz fokban is
Szívem kivirágzik.
A vonat elment.
Sínen vagyok,
nem lelem hazámat!