Elhiszem, tényleg elhiszem,
Lelkem lobban, a sorokat emésztem,
Szavak illata lebeg a papíron,
Álmokat őriznek, mit egykor szerettem.
Elrebegtem száz verset… el én,
Suttogó rímek talán az égig is felértek,
Lapok közt bolyongtam, megállni nem mertem,
Mert minden szó új világra vezetett.
Elvesznék bennük,
De még érzem, szívem értük dobban,
Minden költő sorai halkan
Végtelen időben szólnak hozzám.
Örök tűz minden gondolat,
Lángoló dallam, fénylő kép,
Versbe zárt lélek, örök pillanat,
Él tovább… ameddig olvasod.