Iochom Zsolt: Teliholdkor

A hold fénye úgy hull rád,
mint egy régi dallam,
halk és szívhez szóló,
amit csak az érthet,
aki megáll és figyel.
Tedd a kezed a szívemre.
Hallod?
Dobbanásai olyanok,
mint a víz fodrai,
amikor a fény beléjük hull.
A hold tükröződik a Küküllőn,
széthasad egy pillanatra,
majd újra eggyé válik.
Mint az álmaid.
Nézd, az árnyékod megnyúlik,
veled táncol a kőpárkányon.
Ezüstszálon függ az idő,
nyúlós, hangtalan csoda.
Ne várj nagy dolgokat.
Az éjszaka minden varázsa itt van.
A csend.
A fény.
A jelenlét.
A telihold.
Te és én.
Mi.