Iochom Zsolt: Színlelt játék

jázminillat lengi be szobám
becsukom szemem
hadd érezzem tovább
két évtized megtanított
sok minden semmit sem ér
egy kis színház
az élet csupán
s a tapsra várunk
oly ostobán
hisszük miénk a főszerep
díva vagy
én meg bonviván
nem érdekel a publikum
elég ha van még Unicum
nincs szükség próbára
spongyát a spontánra
lesz ami lesz
csak így tovább
hadd élvezzünk
egymásra nézünk
úgy mosolygunk
de kár
hogy oda a nyár
kezdődik minden
tovább