lelkem szakadékai
között bolyongok
fonalam vonalát
soraim adják
hűvös csillagok
alatt hasalok
hontalan soraim
magamban siratom
ne-vetni könnyebb
mint vetni
egyszerre egyet
szeretni
mi ez ha nem
Szerelem?
építsünk hidat
mi összeköti szívünk
és bár a mélyben
morajlik a Duma
Mi kéz a kézben
megyünk a fény felé
Pest is megér
egy estét…
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
