fagyöngy alatt megállunk
eszembe jut mit nagyanyám
mesélt karácsony táján
a csodák csendben történnek
akár az első csókja
a szerelemnek
fák alatt szélzúgásban
bimbózik lelkemben
nárcisz-virágod
add a kezed
álmodsz-e rólam
s hát velem
suttogod titokban
nevem
mire megvirrad
álom-hajód is
partot ér
ott várlak majd
a túloldalon
s kiáltom
boldog vagyok
ha álmodom
s veled ébredek
szívem elcsitul
tengerszemem
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
