Nem kopogsz,
nem kattan a zár,
egyszer csak itt vagy,
két karomban már.
Átölellek,
csókot lehelek,
nem kérdezel,
csak némán felelek.
Jó, hogy itt vagy,
Kedves,
mosolyod keresem,
ölellek csendesen.
Félek lehunyni
két szemem,
Talán csak játszik
velem a képzetem,
Talán csak álom
mi nem való –
mosolyod keserem.
Átölel a csend,
kérdezek s nem felelsz.
Akarom!
Egyszer csak kattan a zár,
kopognak… s felébredek.
– Nyugalom.
G. Makra Ildikó Valódi képmás című kötetéről…
június 22, 2025
