Még nem harsog az angyalének,
csak a csönd lépked a szív felé.
A világ siet… mi megállunk,
hogy észrevegyük: közeledik a Fény.
Első gyertya, hit: parányi láng,
mely szélben is élni akar.
Még remeg, de bennünk már ég,
mert tudjuk: az ígéret valóra válik.
Második gyertya, remény, amely
nem a világban, hanem Krisztusban gyökerezik.
Aki jön, nem díszben érkezik,
hanem jászolban, szív szerint.
Harmadik gyertya, öröm: a rózsaszín csend,
mely nem harsog, csak mosolyog.
Mert a Megváltó már közel van,
s mi tanulunk örülni a legkisebb jónak.
Negyedik gyertya, szeretet:
mely kapu, kéz és szív lesz egyben.
Hogy mikor az Ég lehajol a Földre,
rád találjon, és otthonra benned.