PETŐFI 200. – NEM HÁBORÍTOM-E NYUGALMAD…, – HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI…

PETŐFI SÁNDOR

Született: Petrovics Sándor, Kiskőrös, 1823. január 1. – Meghalt:
Fehéregyháza körül, 1849. július 31-én, de halála máig vitatott és kutatott témakör.

Magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik leg- kiemelkedőbb alakja. Ő a magyar romantika kiteljesítője, és a saját korában, még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó ábrázolása. Ő írt először versei-ben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.
A tanulmányait, tizennyolc esztendős korában abbahagyva színész lett, és ekkor kezdett verseket írni. 1844-től élt Pesten, majd 1846-tól baráti körével irodalmi társaságot szervezett. Fiatal kora ellenére ekkorra már országos ismertségre tett szert. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i forradalomban, amelynek a szimbólumává vált. A 26 éves költő ezután a szabadságharc küzdelmeiben is részt vállalt. Az utókor emlékezetében, olyan nemzeti hős képe maradt meg a személyében, aki a pennájával, nagyobb harcokat volt képes megvívni, mint azt mások sokan a fegyverekkel.

Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították. A külföldiek számára, mindmáig a legismertebb, és legtöbb nyelvre lefordított, magyar költő.

NEM HÁBORÍTOM-E NYUGALMAD…

Nem háborítom-e nyugalmad,
Elásott kincse életemnek!
Ha szívem árva gyermekével,
A halványarcú szenvedéssel
Hozzád gyakorta kijövendek?

Nem fog zajt ütni érkezésem,
Sírhalmod mellé halkan lépek:
Csak csókomat teszem fejfádra,
– Azt is lemossa könnyem árja, –
És ekkor ismét hazatérek.

(Pest, 1845. január)

 

HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI…

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele…
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
“Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

(Pest, 1847. január)

forrás: alapinformáció – wikipédia –
Szerzői művek.

(CREATIVE COMMONS!)

További bejegyzések