Horváth Hajnalka: Szerelmes vers

Puha lélegzeted könnyű takaróm az éjszakában
Mellkasod lassan hullámzó kőszikla párna fejem alatt
Szívverésed rendíthetetlen metronóm, horgony a sötétben
Emlékeztet, hogy tágra nyitott szemmel is álmodom
Összeragasztható még, ami egykor darabokra törött
Nézd, kintsugi szívem szuszogva alszik rajtad