Horváth Hajnalka: Pajtások

Nézem őket, kedvem sincs már rájuk szólni,
hiszen olyan szépen játszanak a szőnyegen,
csendben, legnagyobb egyetértésben,
a hiányod és a fájdalom, amit okoztál.
Dobálnak egymásnak valamit, viseltes vacak,
ahogy most nézem, a szívem az.