Horváth Hajnalka: Nem személyes

Idéző-, majd zárójelbe,
végül múlt időbe tett az élet.
Lebomló hulladékként lebegtél tova
az idő megáradt vizén,
hordalékod valaki mást szennyez majd.
A mindenség nagy könyvében
átlapoztak rajtad a napok,
kikerültél a tárgymutatóból.
Kilúgoztak, söpörtek, radíroztak.
Kiráztak emlékeim szőnyegéből.
Ne vedd magadra, nem személyes.