Horváth Hajnalka: Mi van akkor

Vannak napok, mikor nem kell megvakarni,
nincs a viszkető késztetés, mi alól az írás oldoz fel.
A szavak dísztelen használati tárgyak,
érzelem, fogkefe, körforgalom, időjárás,
a mondatok nem hagynak foltot,
kikerülnek a szabad levegőre és nyomtalanul elpárolognak.
Ezek a leghosszabb napok, 3728 órában,
álmomban is adóbevallást nézek át, leviszem a szemetet,
az étel csak táplálék, a kávé csak üzemanyag,
az ecset értetlenül hever az alvó festékek mellett,
Szabó Lőrinc csak érettségi tétel.
Mi van, ha elfogyott, elmúlt, mit leírni érdemes?