Horváth Hajnalka: Mégsem teszed

Hatalmas markod könnyedén összeroppanthatna,
fényét vesztett, divatjamúlt porcelánbabát.
Otthagyhatnál az út szélén, járó motor,
fülvakarás, szűkölő, sáros korcs kutya.
Mély hangodon szólalhatna meg
a klasszikus nóta, a maradjunk barátok.
Összetörhetnéd, mi százszor is tört már,
falhoz vághatnád ódivatú, giccses nippemet.
Mégis gyengéden fogod kezedben arany szívemet,
mint fészekből, kiesett csupasz fiókát,
valamit, amit végül csak megszelídítettél.