Horváth Hajnalka: Láthatatlan

Színtelen-szagtalan nő.
Mázolatlan arcáról bézs gondolat
csöpög az ülésre.
Valaki aztán észrevétlen beleül
és átlátszó páccal távozik a villamosról.
Nadrágján hazaviszi a láthatatlan foltot,
imádkoznak vacsora előtt és ezentúl
ők sem beszélnek a semmiről.
Én vagyok az a nő.