Szúrós szénakazalban kitartóan kritikát kutatni.
Földről felvenni más terhét és hátfájásra panaszkodni.
Összeszorított szemmel pofont várni a simogató kéztől.
Felölteni minden reggel a nemérdekel hazug-mázsás páncélját.
Tükörben találkozni más arcával.
Szakadt lepkehálóval dicséretért ugrándozni.
Saját szememben szálkából gerendát faragni.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
