Horváth Hajnalka: Különös falat

Én vagyok a rák, akit a séf édes szavakkal szakított el testvéreitől, páncélját finoman cirógatva, féltő gonddal tett a fazékba. Szemében szeretettel figyelte a víz gyöngyözését testem alatt.
Tetemem majd a vacsoraasztal éke lesz, hófehér húsomra selymes vajat locsolnak és egy korty ropogós pezsgővel koronázzák. Olyan szavak hangzanak el a díszes temetésemen, mint a pompás és varázslatos.
Én vagyok a rák, aki otthagyta a fazekat. A forráspont után.