Horváth Hajnalka: Jelenés

Láttalak ma, egy felhőn ültél.
Olyan alakja volt, mint Jézus a kereszten.
Lóbáltad a lábad, gondtalan, kezedben morzsolgatva a rojtos szélét,
csak egy szellem tud ilyen önfeledten lábat lóbálni egy szürke kedden.
Jött egy széllökés, én összehúztam a kabátom és leszegtem a fejem,
téged már útnak indított a fuvallat, Jézussal szálltatok tova.
Gondolom mentél mást nyomasztani.
Közben meg kisütött a nap.