Folyik az idő a kezemből.
Tehetetlenül nézem, ahogy bűzös nyálkaként csorog az ujjaim között.
Rothad, mi egykor biztos volt, tiszta és szilárd.
A napjaim, a jövőm az, ami a földre csöpög.
Én csak várom a pillanatot, mikor végre újra meg tudom ragadni,
nem csak túlélem az életet.
Aki öngyilkosságot követ el, nem az életét akarja eldobni! Egy olyan élethelyzetbe kerül, amikor a lelkét mérhetetlenül nagy teher nyomja; már nem bírja
Ez a szürkeség, ez az oldalvást szökő kéményfüst, ez a szag, ezek a megvénhedt, ócska házak, falak, ezek a kutyák korai hascsikarásaikkal, vizelési kényszerükkel, ez
Vagyonod egy része rám esett, összepréselt és kilapított. Te megnézted, hogy ki lapít ott, s visszaadtál mindent szerfelett. Kikértem az örökség felét, s parázna nőkre
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
