Horváth Hajnalka: Idő

Folyik az idő a kezemből.
Tehetetlenül nézem, ahogy bűzös nyálkaként csorog az ujjaim között.
Rothad, mi egykor biztos volt, tiszta és szilárd.
A napjaim, a jövőm az, ami a földre csöpög.
Én csak várom a pillanatot, mikor végre újra meg tudom ragadni,
nem csak túlélem az életet.