Nevetve dobálta arcomba a napokat az Idő.
Hiába minden könyörgés vagy ima,
remekül szórakozott, hiénahangja visszhangot vert,
pattogott körülöttem, míg végül mellkasomba fúródott.
Ellágyult szemekkel figyelte, ahogy elvérzek,
gyengéden simogatta közben a fejem.
Édes semmiségeket mesélt, a Múlt cserélte a borogatást,
tenyerével ősz hajszálakat rajzolt a vörös közé.
2026. április 11. – DunapArt díjkiosztó
április 10, 2026