Horváth Hajnalka: Hulladék

Megunt játékbabák balra.
Olvassa némán mozgó szájjal a feliratot.
Ütött-kopott, rozoga asztal,
megsárgult, fodros, papírlap,
szebb napokat látott helyzet.
Sehol egy lélek. Nem várja senki
a végállomáson a magányos utazókat.
Tétován leteszi az apró csomagot,
hátrafordul utoljára, intene még egyet
szemén a bűntudat vékony hályogja,
de keze megáll a levegőben.
A szavak valahol távol járnak,
el sem kezdett mondat a baba búcsúja.