Horváth Hajnalka: Hálátlan nász

Hálátlan házastárs a szó.
Kegyetlen és durva rabszolgatartó,
míg máskor dorombolva törleszkedik.
Ujjaim hegyét csiklandozza játékosan,
aztán torkomon akad, fojtogató.
Napokra eltűnik, csapzottan berúgja az ajtót.
Beül mellém a kocsiba, nem hagy nyugodni,
karcsú ujjai a tarkómon, az agyammal babrál.
Rossz férj, arcul csap, tenyere nyomán kivirulok,
hevesebben ver a szívem, nem hagy aludni.
Majd apró ajándékokat hagy a küszöbön,
itt egy rím, ott egy makacs gondolat a jussom.