Horváth Hajnalka: Eltűnt

Neved már nem ejtik sem tapintatosan,
sem szomorúan, gyengéden, nem fogják kezükbe,
ahogy halott madárkát szokás.
Eltűnt a beszédből, mint ómagyar siralom,
mintha csak az én fejemben alkottak volna
valaha a betűk ilyen tornasort.
Mint nem létező szót, holt nyelv fattyát
én sem vehetem számra, hisz nem értenék.
Maradok hát emlékeivel érthetetlen,
idegen nyelven beszélgető csodabogár.