Horváth Hajnalka: Elásom

Dugdosom a rólad szőtt gondolatokat,
mint láncra vert, göthös falusi kutya
a megszáradt kenyérvéggel
a számban keringek kétségbeesett tekintettel.
Azzal a különbséggel, hogy én nem akarom többet megtalálni, amit sikerül elrejtenem.