Horváth Hajnalka: Biológiai óra

Lélekszakadva rohan,
meg-megbotlik a nedves macskaköveken,
mázsás zsákja hátát veri,
veri az ütemet, tik-tak.
Nem látja a célt, nem tudja, mit kell elérni,
láthatatlan sínen mozog,
kötöttpályás élet, lejárt szavatosság.
Mintha falba ütközne, nagyot koppanva fékez,
áll a kikötőben, üres minden.
Elment a hajó.