Horváth Hajnalka: A könnyű út

Egészen mélyre hajolok értük.
Egyesével, gondosan szabadítom ki őket.
Nem megy könnyen, némelyik pengeéles,
míg mások nehezek, súlyuk ólom.
Rút is akad köztük, bemocskol engem is.
De van, amelyik melenget, fénye az arcomon tükröződik.
Nézem a többi embert, mind a csiszolt darabokat keresi,
tisztát, átlátszót, könnyűt, simát és sokszor olcsót.
Rá se néz a sérült, koszos, csorba és árva szavakra a porban.