Horányi György: NOVEMBER

Eltűnt az erdő
a lombos szelídek
és maradt a puszta rét
egymásnak súrlódnak
az árván maradt ágak
gyümölcsöt már
egyik sem remélt
sivatag homokja perdül
száguld a hangafű
pattog és gördül
birkózik vele még a szél
eltűnt az arcokról
a derű
öregednek a ráncok
a szélben
mélyülő barázdák
között
dadognak a szavak
az éjben
haloványul és lassul
a képzelet és fél
homok falakat épít
a közöny
de fent a fényben
szivárvány íve leng
és szól egy hang
az Úr az égben
ne így legyen!