Átsejlő szürke köd mögött
élet talált rám sok kacat között;
tiéd e szivárvány-világ,
virágot hintenek az őszi fák –
a lombjukat felismerem,
buja ágakon bizalom terem.
Nincsen korlát, csak szabad út,
és fénypompás a biztos alagút,
nekem mutatják a teret
aranyba játszó kandeláberek.
Mohos barlang a menedék,
hol színesbe fordulnak feketék,
s tajtékzó Vihar-tengeren
a szél csendjében nyugalmam lelem –
nincs lárma, árnyak, nincs zsivaj,
egy hang fülembe súgja, „semmi baj”,
s törvénybe írt a nevetés,
majd egy passzust még gyorsan belevés:
„az élet gyönyörű” – s mint a
sors pecsétje, úgy virít a tinta.
Szavakkal vétek mondani.
Valami történt…
VALAMI.
- Varju Zoltan
