A tintató nyugodt, a toll kiszárad,
üres lapot kapar, hiába írok,
pedig szavadra hívok új imákat,
te nem tudod, s a hófehér papírok
halomban állnak, ám felold az éjjel –
magányom árnya már betűkre bomlik,
elém gurulnak egyre, szerteszéjjel
csapong a gondolat, nem ér a pontig…
de hogy lehetne hangod illatára
a kotta hangjegyét szavakba csenni,
mikor leírva, mágiád halála –
lexéma –, nem marad belőle semmi?
Ha jő a hajnal, ablakot nyitok,
s a szélbe szórom, így marad titok.
További bejegyzések
Szerkesztőségi hírek – 2026. febuár 28.
február 28, 2026
Aranyi László – A szembenállás temploma
február 22, 2026
Jelek Irodalmi Pályázat 2026
február 20, 2026
DunapArt INFÓ – 2026. 02. 07.
február 6, 2026