A balkonon, merengve rólad,
leszáll a lusta napra est;
a lenge nyári szél cirógat,
remeg belé a gyenge test.
Az álmaim nagy útra kelnek,
veled vagyok, mohón ölellek,
te tincseim simítod úgy,
hogy elfeledve kínt, borút,
öledbe bújok, az lesz tanyám…
de Álom, hiába várlak,
a balkonon zihál a nyár,
a lámpatest kihunyt s az árnyak;
csupán a holdas éj beszél,
s hajamba túr a lenge szél.
További bejegyzések
ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT
január 16, 2025
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS
január 8, 2025
JANUÁRI PÁLYÁZAT
január 2, 2025
A DunapArt Magazin visszatekintése a 2024-es évre
december 31, 2024