A balkonon, merengve rólad,
leszáll a lusta napra est;
a lenge nyári szél cirógat,
remeg belé a gyenge test.
Az álmaim nagy útra kelnek,
veled vagyok, mohón ölellek,
te tincseim simítod úgy,
hogy elfeledve kínt, borút,
öledbe bújok, az lesz tanyám…
de Álom, hiába várlak,
a balkonon zihál a nyár,
a lámpatest kihunyt s az árnyak;
csupán a holdas éj beszél,
s hajamba túr a lenge szél.
… tudatmélysötét alakok/: formálódsz. Merengve egy láda kincsen, a nincsen. Füvek futnak vágtató lovak patái alatt. Azt hiszem, a versben havazni kezd. Ősszel lassan hullanak
Mindenekelőtt kiemeltem a fő témát, erős fénybe raktam az arcot, és ehhez az arisztokratikusan fölényes ábrázoláshoz egyszerű és semleges hátteret raktam. Később sötét és zavaros
a hajnal bóbiskol vállamon csőréről csurgó gyöngyöt ringat téged lopott meg vagy engem téged sirat-e vagy engem varjútollaira fekszem Istenét emberét káromolja kertjében teérted énértem
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
