Horák Andrea Kankalin: MENEDÉK

Ha már kivet magából
a világ,
menekülj el oda,
ahol senki se lát,
szabadra tisztulhatsz
kötöttségek nélkül,
pezsdülnek sejtjeid,
lelked beleszédül.
Nincs, ami határt szab,
hangok szárnyán szállhatsz,
bárhova repülhetsz,
a könnyed felszárad,
vagy épp útjára ered,
gyöngy patakká válik,
ahogy neked jó.
Nincs ilyen társ másik.

Túl a sártengeren,
túl mocsaras réten,
túl emésztő gondon,
túl a sötétségen,
túl a kétségeken,
minden hazugságon,
magasra emelkedsz,
s a szíved kitárod,
mert soha nem csal meg,
nem viaskodsz vele,
neki adod magad,
és örök hűséget fogad
a Zene.

További bejegyzések