Horák Andrea Kankalin: KÉTSZER

Új élet,
régi remények,
próbálod elérni a lehetetlent.
Csillagokkal kergetőznél,
tótágast állnál a Tejúton –
nem az igazin,
csak a képzelet határán.

Kétszer
lépnél ugyanabba a folyóba,
de nem indul a lábad.
Szédelegsz a parton,
az elmúlás hidege fészkeli magát
vékony kabátod alá,
s bár hajadba még nem festett
ezüst csíkot az ősz,
sejtjeidben érzed,
a piktor
nemsokára győz.
Már keveri a színeket.

Karod az ég felé emeled,
kikeleti csodára vársz,
de csak a bősz folyó rohan,
a habokkal tovacsordul az idő –
két kézzel markolnád,
talán jutna még
néhány perc boldogság.

Végül rádöbbensz,
nem csak a folyó más,
vele változtál,
keserű napok érleltek.
Ez megnyugtat,
legalább nem cáfolod
a bölcs igazát,
bár makacs maradtál,
neked ugyanaz a folyó kell.

Új tapasztalatokkal,
archivált álmokkal,
s mielőtt a tengerbe kerül,
könnyed vizével egyesüljön –
időtlenül.

További bejegyzések