Horák Andrea Kankalin: HUMUSZ

Milyen szép ma a reggel…
őszi eső csepegtet új álmokat,
színes levelek hullanak,
egymáshoz bújnak a fák alatt –
megfáradtak, akárcsak én,
de nem nyűglődnek a világ szégyenén,
nem értik, hogy gyilkos az ember,
hogy már annyi a bűn, mint tenger-
ben a vízcseppek száma.
Irigylem őket –
minden levél halálában ott az élet csodája.
Tisztán borulnak a földre,
nem érzik magukat összetörve,
a természet rendje szerint élnek, halnak,
majd humusszá válnak,
s éltetői lesznek a talajnak.