Horák Andrea Kankalin: Csalóka

Szomorkás a reggel,
Te nem vagy itt,
én sem vagyok ott.
Tótágast áll bennem a tavasz,
esőfelhők gyűlnek –
csalókának tűnhet,
de nem az.
Az ereszről már csordul is a víz,
cseppek kopognak ablakomon,
és nem tudom, hova lettem
ezen a márciusi kedden,
bent rekedtem az idő labirintusában.
Maradok még,
nem kutatok utat,
nem kell kijárat,
inkább elhagyom magam.
Jó megbújni felhőim között
s érezni,
hogy szívembe költözött
az Eső.

További bejegyzések