Mint vihar előtt a forgószél
kapta fel álmunkat
szakadt húrok zenésze
egy végső táncra ösztökélve
a csillogó ég táncparkettjén
vágytól csapzott zihálással
egymásba forrva és szétválva
szívdobbanás ritmusában
omoltunk egymásba
sikoltó kéj áramlik
patakként vénáinkban
e táncba bomlott eggyé életünk
titkok szenvedések ritmusa
egymást átölelve
égtünk el egy táncba
a végtelen lét
örök extázisában.
Egy van mindenből. Egyetlenegy. Ki volna bátor megszámlálni az eső halálát, ahogy cseppenként robban szivárvánnyá a bádogon, hattyúdalával szólítva az óriás eget. Egy van mindenből.
„Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?” – Szabó Lőrinc: Az egy álmai – Nem vagy
Van bor kenyér ruha vannak a vershez lövedék és lágyabb szavak van szőnyegen szék van asztal komputer van a nyél végén rácsos felület van a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
