Híres B. Ede: Végtánc

Mint vihar előtt a forgószél
kapta fel álmunkat
szakadt húrok zenésze
egy végső táncra ösztökélve
a csillogó ég táncparkettjén
vágytól csapzott zihálással
egymásba forrva és szétválva
szívdobbanás ritmusában
omoltunk egymásba
sikoltó kéj áramlik
patakként vénáinkban
e táncba bomlott eggyé életünk
titkok szenvedések ritmusa
egymást átölelve
égtünk el egy táncba
a végtelen lét
örök extázisában.