Híres B. Ede: Vallomás

meghajolok a tudás előtt
mintha oltár volna
az értelem templomában
imára kulcsolt kezeimen
fényes bilincse csillan
– az ismeretlent ismerni kívánó –
vágyának
szeretni akarom a létet
egyetlen örökségem
tisztán megfürödve
mint egykor a bábasszony kezében
úgy akarok menni teremtőm elébe
elszámolni arról
amit tettem és amit nem
jutalmat nem kérek
vétkeimet elismerem
hiszen nem voltam én
csak egy vízcsepp
a mindenség tengerében